Ugye ott hagytam abba, hogy ez a hét egy kalap xar volt...már elnézést.
Melóban egyedül voltam, és betegen kellett dolgoznom. Mivel otthonról tudtam ezt megtenni, így szét osztottam egész napra a munkát, mert annyira vacakul voltam a törökgyuszisinfluenzásorrcsavarósfejfájoslehethogycovidosvagyokésmegfogokhalni feelingtől, hogy 1-2 óránál tovább képtelen voltam életképes lenni. Szóval volt baj rendesen.
Pénteken úgy döntöttem, hogy a szombat reggeli állapotom határoz meg mindent.
Reggel úgy keltem, hogy ömlött a könny a szememből, és kicsit még köhögtem. A jó hír az volt hogy elég szépen folyt az orrom, és legalább ez jelezte, hogy lassan de bizonytalanul a vége fele vagyok a kórságnak.
Mivel tudtam hogy legalább a verseny elején ott kellene lennem hogy a többieknek legalább segítseg, így előkerestem a szopóálarcom...érts textil maszk, majd neki indultam a nagy napnak.
Nem mert gyalog menni mert eléggé szédelegtem még, hiszen majd nem egy egész hetet végig feküdtem otthon.
Lent jó volt látni a többieket. Mindjárt hasznossá is tettem magam, és összepakoltam a streamet meg pakoltam amit lehetett. Aztán jöttek az emberek. Elég kemény kis mezőny gyűlt össze. 33 voltunk. Elég bizonytalanul voltam még mindig és a fejem is fájt mint állat. De legalább az orrcsavarás kicsit alább hagyott. Értsd ez alatt, hogy nem 2 percenként tekerte tönkre a szemem az orrfacsarás, hanem olyan 10 percenként kb.
Sorsolás után az első körben nem játszottam így összepakoltunk minden pénzt és anyagot amit kellett hogy stimmeljen a kassza. Aztán be is mondtak az első meccsemre. Nagyon érdekes dolog történt. Mivel a túlélésért küzdöttem az orrfolyás köhögés könnycsurgatás kombó miatt még mindig, így eléggé megfontoltam játszottam. Most tényleg mondhatjuk azt hogy úgy játszottam mint egy gép. Nem agyaltam semmi máson, csak mindig a következő lökésem tervezésén és kivitelezésén. Azt kell mondjam hogy az ember ha bajban vagy rossz állapotban van és olyat csinálhat ami kicsit (nagyon) feldobja a fostalicska állapotát, akkor bizony oda teszi magát. Nem azt mondanám, hogy élveztem a játékot. Inkább olyan rideg magabiztossággal, és nyugodt tervezésekkel haladtam golyóról golyóra, majd partiról partira. Valahogy semmi más nem volt ott és akkor, csak én és a biliárd...ismerős? :) Ha igen akkor tudod miről beszélek ;)
A lényeg meccsem maradt utoljára. Igazából mind az volt, de az ucsó meccsen játszottam Mikivel, akivel a csoport elsőségért játszottunk. Hiszen minden meccsem addig magabiztosan nyertem (5-2, 5-2, 5-0)
Érdekes volt, hogy Fekete Zolival mikor vége lett az 5-0-ás meccsnek akkor volt egy fura beszélgetésünk. Mondta a végén, hogy itt ment el a kedve az egész játéktól, mert rossz látnia a fényév különbséget a játékunk között. Hozzá teszem, hogy szerintem itt játszottam a legjobban, és talán ha két golyót hibáztam az 5 parti alatt. Mindjárt le is ültem vele megbeszélni hogy inkább a másik oldalt nézze, hiszen ez a verseny pont arról szól, hogy hozzá hasonló játékosok, azért küzdjenek, hogy akár csak egy partit is fogjanak a jobb játékosok ellen, hiszen nekik a végelszámolásnál amikor a fő díjazások lesznek, az bizony nagyon jól jön majd. Az is érdekes volt, hogy mennyire másképp éltül meg ezt a meccset Zolival. Nekem nagyon jól esett volna, egy kis dicséret, hiszen abból az életemben elég kevés volt. De erre az jött le, hogy elvettem vki kedvét a játéktól. De talán sikerült neki elmagyaráznom hogy miért ne adja fel ha legközelebb is összekerülünk esetleg.
Szóval jött a Miki elleni meccs. A tempónál Miki már panaszkodott hogy megreccsent a válla. Tényleg látszott hogy valami nincs rendben nála mert lemenni is nehézkes volt neki a lökéshez. Szóval kezdődhetett a hátrányos helyzetűek paraolimpiája. Taknyos a béna ellen :D
Miki a válla miatt nem tanúsított túl nagy ellenállást. Sima 5-1 lett nekem. Itt is nagyon jól és magabiztosan játszottam. Kevés hibával. Persze dicséret itt sem volt, csak annyi hogy a válla miatt nem ment a játék. Mindegy ez ilyen. :)
Csoport elsőként vártam tehát a sorsolást.
Itt meg kell említsek egy érdekes dolgot. Furcsa ez a cuescore (ezzel bonyolítjuk le a versenyeinket). Először kiemeléssel akartunk sorsolni, de a többiek úgy döntöttek hogy legyen inkább véletlenszerű (hozzá teszem hogy ilyenkor szetem nincs értelme a csoportmeccseknek, mert értem hogy sokat játszunk, de hiába leszek csoportelső, ugyan úgy kaphatsz egy hajjakend ellenfelet, mint egy csacsit. Már bocsánat. Szóval ami érdekes pont láttam a sorsolásokat, és mindegy melyik lett volna, ha 16 között nyerek, akkor a 8-ba mind két esetben Csabival kellett játszanom. Na ez qvára nem az első eset. Rendszeresen történik meg, hogy ha Csabi kiesik, akkor én is elszállok. Ha meg bejut akkor tuti nem a döntőben futunk össze egy jó meccsre, hanem még előtte küld haza. De ez csak érdekesség.
Most a 16 között Patrikkal játszottam. Ő ugye a tanítványom. Sztem az egyik legtehetségesebb kezdő játékos Szegeden (persze Norbi is kezdi összeszedni magát, így kb egy szinten vannak) de Patrikban valami termlszetese biliárdos erő munkálkodik, amit ha nem lenne lusta és érdekelné a versenyzés még jobban, akkor csodás játékost lehetne belőle faragni. Mondogatom is neki, de "még" fiatal. Nyilván van mellette élete is.
Patrik ellen is jól ment a játék, Érdekes hogy mennyire sportszerű a srác. És még meg is dicsért a végén. Respect.
Ekkor már tudtam hogy Csabi következik. És megmondom őszintén hogy éreztem a chit magamban elég rendesen. És ha a meccsünkre gondoltam akkor jó érzés töltött el már előre.
Elég vicces volt, hogy a 16 között Miki tönkre vágta Csabit a szerencséivel. Megint csak "jó" volt látni, hogy bizony más sem tudja kezelni ha valaki ennyire szerencsés ellene. Csabit rossz volt látni, hogy mennyire tönkrement idegileg. Csapkodott !dobálta! a hosszabbítóját (ilyet nem láttam még tőle) és látszott hogy nagyon nehezen veszi a dolgot. Szegény Miki nyilván nem tehet róla ilyen kis szerencsehuszár, és a végén már nagyon kényelmetlenül érezte magát. Persze Csabi megfordította a meccset, és nyert végül.
Szerintem egy kicsit (?nagyon?) kibillentette a játékból ez a kis történés. Ellenem nem játszott rosszul (szerintem) de buta hibái voltak, amiket viszont a jó (nagyon jó) játékomnak köszönhetően azonnal megbüntettem. Nem is tudom mit mondjak erre a meccsre. Talán úgy lehetne jellemezni, hogy nagyon simán, 5-2-re nyertem Csaba ellen. :)))))))))))))))))))
Már ezért a meccsért megérte a hétvége. Egy Nagy Csabit legyőzni mindig dicsőség. Persze ehhez Ő is kell, mert nyilván sokkal jobb játékos nálam, de akkor is na... :D
Utána Törővel játszottam. Itt már szerintem látszódtak rajtam a fáradtság jelei. Kicsit több hibával játszottam, de Zoli nem tudta kihasználni minden esetben ezeket. Sikerült 6-3-ra nyernem végül. Nagyon jól esett, hogy megdicsért a végén hogy milyen jól játszottam. Igazán sportszerű volt.
Ekkor már csak a döntő volt hátra. Itt meg kell említenem pár dolgot. A négyes és ötös asztalon más készlet volt kirakva. Sajnos ez nekem nagyon kihatott a játékomra. Csabival az ötösön játszottam, aztán Törővel a négyesen ahol sokkal gyorsabb volt a fehér. Majd Virág Csabival a döntőt megint az ötösön. Tudom hogy ha vki jól játszik, akkor ezt kezelnie kell tudni, de engem felettébb zavart ez a dolog, és sokáig tartott megszokni a fehér tempóját egy egy újabb meccsen. Ez a döntőben nagyon jól kijött szerintem. Az első két partim azért ment el mert eltereltem kicsit magam, amit Csaba kegyetlenül megbüntetett. De egyébként itt már sztem fáradt voltam. Csaba jobban bírta fejben és kondiban is sztem. Itt már szinte nevettem magamban, hogy amikor egy egy hosszabb lökéshez fel kellett feküdnöm az asztalra, akkor remegtem már mint a kocsonya. Nagyon kellett koncantrálnom hogy jók legyenek a kilökéseim. Sajna nem jött össze a dolog. Pedig olyan szép, és teljes lett volna a napom. De sajna elment a döntő. És Csaba meg is érdemelte, mert bitang jól játszott.
Az tuti, hogy a ha eljutok a döntőig, akkor ott nagyon össze kell raknom magam fejben. Kell a plusz koncentráció, és a jó stratégia. No meg egy kis szerencse. Mert azért az első két partiban Csabi jól jött kis egy-két lökéséből. De ez a játék része, és végül is nekem is becsúszott pár makker a nap folyamán.
De ez van.
Összességével elégedett lehetek, hogy fél hullán ilyen jól szerepeltem. Le a kalappal magam előtt.
Következő hétvégén országos verseny lesz nálunk, így rá kellene gyakorolnom, és edzenem. Rajta leszek...eskü :D