Januárban megkezdtük a csapattal a CSB szereplésünket is végre.
Tavaly sajnos nem voltam ott a CSB döntőn, mert természetesen pont akkor leltároztunk a cégnél. Ez elég rosszul esett, mert egy évben egyszer van ilyen alkalom amin részt venni szerintem megtiszteltetés. Sajnos "csak" másodikok lettünk, de jó volt ez ahhoz hogy kicsit átalakuljon a csapat. Bazsi elment a csapattól. Törő lemondott, és helyette Csabi lett az új CSK. Már az első fordulóra is épphogy meglettünk, pont négyen tudtunk elmenni, mert a többiek nem értek rá. Félek ebből még lehetnek problémák a későbbiekben.
Tájfunban voltunk, hiszen idegenben játszottunk. Az ellenfél a Gyáli Fitti Sharks volt. Akik nem a legjobb játékosokat vonultatják fel a magyar mezőnyben ugyan, de mindig okozhatnak meglepetést a játékukkal. Érdekes volt látni, hogy az első ellenfelem remegett mikor állította a golyókat. Beugrottak a régi szép idők, mikor még én is izgulós voltam, és mennyi....de mennyi partim és meccsem ment el emiatt :D :D :D
Most azért már egész jól kezelem a kiélezett helyzeteket. Ami nagy előnyömre válik a meccseim nagy része alatt.
Bár sztem itt is bújkált már bennem vmi betegség, de egészen komfortosan éreztem magam. Ráadásul mindjárt az első meccsemen 8-ast kellett játszanom, ami sosem ment a Tájfunban, hiszen nagyon szigorúak az asztalok. Mivel az ellenfelem sokat hibázott, így rá tudtam hangolódni a játékra. Próbáltam szigorú lenni, és végül is 6-2-re nyertem. A két bukott partiból egyet nagyon sajnálok, mert egy elég buta hiba miatt ment el. Persze most lehet azt mondani hogy 6-1 vagy 6-2 nem mindegy....győzelem. De nem ám. Ha úgy érzem hogy valakit akár nullára is megtudok verni az adott meccsen, akkor még szigorúbb vagyok magammal, ha nem sikerül egy-egy safety, vagy mondjuk csúnyán elterelek egy állást, vagy ne adj isten leesik a fehér. Muszáj ilyennek lennem magammal, mert hajlamos vagyok kiengedni, ami akár a meccs elvesztéséhez is vezethet. De végül sima liba volt.
Ja a páros....hiszen azzal kezdtünk.
Csabival voltam párban. Beszéltük is Törővel, hogy Csabival nagyon "nehéz" egy párban lenni. Piszok jó játékos, és az ember ilyenkor automatikusan próbál megfelelni a játékával neki. De azért belül mindig is egy kis nyomás van rajtam ilyenkor. Ez meg is látszott sajna. 2-3 hátránynál egy viszonylag nem nehéz 9-est, sikerül mellé lökni. Valszeg azért, mert belecsaptam a kilökésbe. Már sosem tudjuk meg. Csak arra emlékszem hogy jócskán mellé ment. Érdekes, hogy ilyenkor úgy érem, mintha egy láthatatlan vki rángatná a hátsó kezem. Talán a régi beidegződések néha vissza jönnek...régen tudom , hogy rendszeresen történt velem ilyen.
Szóval ott egy kicsit megtörtem. Mert tudtam hogy Csabinak szarul esett, mert egy nehéz tereléssel állított nekem egész jót. Próbáltam ezt elengedni, de a következő partiban megint volt egy csúnya hibám. Ekkor már kicsit pánikoltam fejben, de igyekeztem minden megtenni, hogy maradjon a koncentráció. Érdekes módon az zökkentett vissza hogy Csabi is lökött két egyszerű mellét. Az ellenfelünk nem tudta kihasználni ezt, és 3-5-ről végül nyertünk 6-5-re. Ez nagyon jól esett, és meg is érdemeltük szerintem.
A másik egyéni meccsem egy 10-es játék volt. Itt már kezdett a koncentráció elfogyni. Megint jött egy kis fejfájás. Pedig ittam rendesen a vizet, és próbáltam nyugodtan és megfontoltan játszani. Erre a meccsemre érdekes módon annyira nem emlékszem. De itt is nyertem 6-3-ra azt hiszem :D
Aztán jött a régi nagy mumusom. A csapatmeccs. A korábbi években ez semmi örömet nem adott nekem, hiszen ez a 9-es játék egy partival, úgy mond hirtelen halál valahogy sosem adta. Kicsit úgy éreztem, hogy a szerencse döntött sokszor, amikor kikaptam.
Ebben az évben úgy álltam a játékhoz, hogy nem érdekel mi történik, milyen a szerencse. Játszom és próbálom a maximumot kihozni a játékomból.
Érdekes módon ez most jól is jött.
Az első partimban próbáltam egy nagyon jót terelni a kettes golyóra, de kicsit túl szaladt rajta. Rögtön láttam, hogy kényszer kombival, be tudom lökni a kilencest a kettessel. Nem is nagyon ilyedtem meg tőle. Érdekes, hogy a Tájfun asztalokon nagyon nem érzem a falat, de most ránéztem, és láttam a szöget azonnal. Be is löktem szépen a kombit. Csabi meg is említette hogy pont egy ilyet lökött be ellenem amikor azon a héten gyakoroltunk. ;) Lehet az segített....nem tudom :)
A második csapatmeccses partimra nem emlékszem megint. Tudom, hogy nem volt óriási minőség, de azt is tudom hogy azt is behúztam.
Szóval a CSB-én 100%-os teljesítményt hoztam, ami egész jó.
Csak így tovább!